André Aciman könyvének főszereplője Elio, egy 17 éves olasz értelmiségi családból származó, művelt fiú, akinek professzor apja minden nyári szünetben befogad olasz vidéki villájukba egy tehetséges diákot, hogy pártfogolja őt. Így találkozik a főszereplő Oliverrel, a 24 éves, mozisztárokat megszégyenítő kisugárzással és átlagon felüli intelligenciával rendelkező amerikai férfival. Oliver és Elio kapcsolata kezdetben hűvös és távolságtartó, ám a 6 hét lefolyása alatt olyan kötelék alakul ki köztük, ami az egész további életükre hatással lesz.

     Én először a filmmel találkoztam, ami nagyon nagy hatással volt rám. Nemtől, kortól, szexuális irányultságtól függetlenül bárki magára ismerhetett a filmbeli Elióban, hiszen a nyári szünetek szabadsága, az első szerelem és az azzal szinte minden esetben együtt járó szívfájdalom mindenki életében meghatározóak. Ráadásul a vidéki Olaszország hangulata tökéletes kiegeszítője a keserédes történetnek.

     A könyv azonban bánatomra csak nyomokban tartalmazta azt, amiért a film nagyon tetszett. Ez rajtam is múlt, mert teljesen más karakter vagyok, mint a főszereplő, ezért nem tudtam azonosulni vele. Nem sokszor szoktam ezt kiritikaként felróni, mert nem igazságos, ám egy igazán jó könyv esetében ez fel sem tűnik.

     A könyvbeli Elio szenvedélye csillapíthatatlan, már az első laptól kezdve olyan erős vágy ömlött rám, amivel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Elio érzelmei végig ezerfokos lángon égnek, amivel csak az a baj, hogy így nincsenek csúcspontok, a néha már érthetetlenségig túlbonyolított leírások pedig hamar unalmassá válnak. Elio szemszögéből ismerjük meg az eseményeket, számára pedig végig csak Oliver létezik, aminek eredményeképpen Oliver egy jól kibontott karakter ugyan, de minden más (például Elio kapcsolata a szüleivel) csak vázlatos. Pedig ez a vonal is érdekes és fontos lehetett volna, hiszen ritkán találkozhatunk olyan elfogadással, amit Elio szülei mutatnak.

     Az idő múlását is problémásnak találtam. A könyv háromnegyede 6 hét alatt játszódik, azonban irrealisan sok cselekmény van belesűrítve ebbe a pár hétbe, hihetőbb lett volna, ha egy teljes nyár eseményeit öleli fel a mű.

     Talán az én hibám, hogy előbb néztem meg a filmet. Azonban tudok arra is példát mondani, hogy könyv és a belőle készült film egyaránt megríkatott, tehát ennek nem kellene számítania.